Mi úgy képzeljük el a 89-es rendszerváltást mint egy jelképes berlini FALat. Az eredetihez hasonlóan szétválasztott időben és térben családtagokat, munkatársakat, barátokat, szétválasztott két jövőképet. Megpróbáljuk feltárni, a szabadságban élő szabad diák szempontjából, milyen volt a brassói magyar diák élete azelőtt és azután, hogy mit hozott magával a várva várt felszabadulás a kommunista terror alól. Olyan brassói személyiségeket próbáltunk megszólítani, akik jelképesen hozzájárultak a mi berlini falunk lebontásához.
Az 1989-ES RENDSZERVÁLTÁS
A második világháború végén a szövetségesek elfoglalták és négy részre osztották a néhai náci Németországot, így kialakultak az angol, az amerikai és a francia zónák (ebből jött létre az NSZK 1949.május 23-án), illetve a szovjet zóna (későbbi NDK 1949. október 7-én).
Ez a kettéosztottság jellemezte magát a fővárost, Berlint is. A négyfelé osztottság itt is megvolt. Berlin területének 53,9%-a, míg népességének 62,9%-a került a nyugati államok ellenőrzése alá.
1961. augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszakán Berlint 1-2 méter magas szögesdróttal osztották ketté. Az éjszakai építkezést 15000 NDK-s katona hajtotta végre, az utcákon, de még a szovjet szektoron belül szögesdrót-kerítést húztak fel, melyet az NDK népi rendőrsége ellenőrzött. Az esetleges áttöréseket azzal is igyekeztek megakadályozni, hogy a kerítés elé 1-2 méterrel árkot ástak. Aztán elkezdték felhúzni a szögesdrótot helyettesítő 3-4 méter magas vasbeton falat. A fal a szovjet és a nyugati (francia, brit és amerikai) szektorok határa mentén, de az NDK területen épült. Az építkezés ideje alatt 85 keletnémet katona szökött Nyugatra az épülő falon át, míg 800 polgári személy is sikerrel menekült el az NDK-ból.
Az NDK Berlin szívébe döfi a hidegháború leglátványosabb és legborzongatóbb jelképét: a berlini falat. A félelmetes szürke betonfal, a szöges drót, az aknák és a számtalan őrök a fasizmuz ellen védik a népet, holott a fasizmust már 16 éve legyőzték.
29 éven át állt a hidegháború szimbólumaként, de 25 éve, 1989. november 9-én ugyanolyan gyorsan dőlt meg, mint ahogy felépült.
A 150 kilométer hosszan felhúzott fal a Kelet-Európában élők elnyomásának legfontosabb jelképe lett, szimbolikusan és fizikai valójában is elvágta egymástól a két világot.
A FAL a megosztottság és az elnyomás szimbóluma. Romániában nem építettek betonfalakat, de a BERLINI FAL, mint jelkép ott magasodott, láthatatlanul és fájdalmasan, az emberek tudatában. A FALON túl volt a szabad világ, ők pedig itt rekedtek, a kommunista Romániában.
A rendszerváltás, a román forradalom, jelképesen, ennek a falnak a leomlását jelenti, a börtönfalból a szabdság, a szabadságunk jelképe lett.
A blogunk a Berlini Fal nevet kapta és ezzel is megpróbálunk utalni arra, hogy miért kell örökké december 1989-re emlékeznünk.